bandiblog

Biztos, mindenki hallotta, hogy nemrég zajlott a Házasság hetének idei rendezvénysorozata. Ez adta az ötletet nekünk, hogy kellene egy saját, személyre szabott tematikus hét a házasságunk monitorozásához.

Na jó, nem közös ötlet volt, a páromnak jutott eszébe.

Annyira belelkesedett, hogy nem volt szívem  a szokásos kekeckedéshez, vagyis hogy mire jó ez az egész, és különben is, miért nem megyünk inkább egy lébecolós hosszú hétvégére valami  nyugis wellnessbe, ha már mindenképp a kapcsolatunkon szeretnénk dolgozni. Pedig ilyesmit gondoltam magamban. Csak hát akkor még nem tudtam — mert asszertivitás-szűz voltam — hogy az nem jó, ha nem mondom ki, amit gondolok, éppen ezért nem is mondtam ki. Ehelyett belementem a kihívásba.

Azt meg végképp nem sejthettem, hogy itt én leszek az a bizonyos nyúl, akin akár van sapka, akár nincs, mindenképp rosszul jár.

A feleségem percek alatt listát készített a heti házasságelemző programjainkról. Jó hosszút. Nem zavarta, hogy csak este érek haza. Legfeljebb kihagyok egy-két tétmeccset a tévében, nem nagy ügy. És kicsivel tovább maradok ébren, mint máskor. Menni fog, ha sokat dolgozom, úgyis nehezen alszom el. A forgolódás helyett most majd együtt olvassuk és nézzük a pszichológusokat. Jó lesz.

Hétfő: Tari Annamária-nap.

Két cikk meg egy interjú, ki lehet bírni. Utána arról beszélgetünk, elszürkült-e a házasságunk (erről beugrik az ötven árnyalat, de az asszony nem hagyja magát eltéríteni). Aztán bemondjuk, tízes skálán mennyire érezzük magunkat fásultnak (a feleségem 2, én 3,5 - ezen összeveszünk). A fáradtság nem egyenlő a fásultsággal, még ha este 11-kor úgy is tűnhet. A laptopot biztos a feleségem kapcsolta ki, mert reggel már nem volt az ölemben.

Kedd: Szendi Gábor-nap

Email-ben kapom az első kötelező olvasmányt. Tetszik ez az evolúciós megközelítés. Nahát, a házasságomat a garantált szex miatt kötöttem volna? (oké, talán ez is benne volt). Na de az milyen már, hogy a nők a legdominánsabb hímet keresik szaporodási célból, viszont a papucsállatkákhoz mennek férjhez? Ez az ellentmondás nyugtalanít. Akkor én most melyik vagyok? Végül meggyőzőm magam, hogy kár aggódnom, a fiunk lábujja pont olyan szögben görbül, mint az enyém, és ez a lényeg.

A nejem a statisztikai adatokon borong. Hogy a szerelem 1-3 évig tart, 3-4 évente pedig új kapcsolatra válunk nyitottá (Ki? Én nem!) És a legmegrendítőbb, hogy a házasságok többsége már a 4. évben zátonyra fut. Felgyorsult a világ: a 4 az új 7. Kalkulál a kicsim, 5 év házasság meg 3 év együtt járás, az 8. A 8 pedig osztható 4-gyel, hátborzongató.

Szerda: Csernus-nap

Kötélből vannak az idegeim, láttam A fűrész-összest, de az a két órányi Csernus-show, amit a feleségem összerakott, a frászt hozta rám. Az elején még olyan, mint mikor Latinovits szaval, borongó, mélázó, cseppet vészjósló, aztán hirtelen átvált ávós vallatótisztbe. Tökre felzaklatott, egész éjjel fenyegető kérdések kavarogtak a fejemben:

Vajon megdolgoztam ma is a kapcsolatomért? (A melóból felhívtam a feleségemet, kétszer is, plusz hazafelé vettem szalámit.  A fenébe, virágot is hoznom kellett volna…) Hazudtam ma neki vagy magamnak? (Kínos belső csend) Előbb-utóbb egoista barom leszek, mert az apám is az volt? Pótmamit csinálok a feleségemből, ha megkérem, hogy vasalja ki az ingemet? Gyakran megfutamodom vitahelyzetekben — akkor most lúzernek tartsam magam vagy „csak” klasszikus puhapöcsnek?

Csütörtök: Popper-nap

Túl vagyunk a felén. Kapcsolatunk minőségén máris látszik a javulás: a cikkeket előzékenyen kinyomtatom, az esti videózáshoz bonbont hozok náthás asszonykámnak (meg mernék esküdni, hogy legutóbb még a konyakmeggy volt a kedvence… és szerintem simán elmegy ennyi alkohol 500 mg paracetamolra, na de azért nagylelkűen felajánlom, hogy kiszippantom a csokiból a konyakot).

Az este során sokat tanulunk az egymás iránti szolidaritásról, ebben van is lemaradásunk rendesen. A feleségem pár hete például nyilvánosan röhögött rajtam a jégpályán, és nem csak akkor, mikor elvágódtam, hanem előtte és utána is, végig. Én pedig egész mostanáig aljas módon viszonoztam annak a fickónak a köszönését, aki 15 éve leszólta a párom kockás farmerjét a sulidiszkóban. Hát így állunk.

Az elmúlt 3 nap alatt a legtöbb okosítást mintha egyenesen nekem címezték volna, Poppernél viszont találtam egy tételt, amit legszívesebben a házunk falára graffitiznék: a házastárs az első. Bezony.

Péntek: Bagdy Emőke-nap

Előhétvégi jókedvvel ülünk neki az utolsó szeánsznak.

A párkapcsolt alappilléreit (intimitás, elkötelezettség, szenvedély) kipipáljuk, ezek nálunk úgy tűnik, megvannak. De hogy is állunk azzal, hogy tilos minősíteni a másikat? Ezen a téren asszonypajtásomnál komoly felzárkózást érzek szükségesnek. Nevezett már lustának, trehánynak és igénytelennek — többek között, és csak a múlt héten. Ha elfelejtem visszazárni a tusfürdő kupakját, nem azonnal javítok meg egy amúgy kitűnően szuperáló, alig billegő széket vagy nem teljesen ürítem ki a zsebeimet, mielőtt a levetett ruhát a szennyesbe rakom, máris zúdul rám az ítélet meg a minősítés. De nekem a szemem se rebben. Férfiasan tűröm, hogy verbálisan erőszakot tegyenek rajtam. Viszont, ha én jegyzem meg szinte mellékesen, hogy abban a 3 négyzetméteres színes poncsóban egész picit az aluljáróban látott indián népzenészre emlékeztet, rögtön jön a sírós hiszti meg a duzzogás. Ha egyszer, neadjisten, a szemébe mondanám, hogy zsíros a haja (ritkán, de előfordul ilyesmi), szerintem csak a válóperes ügyvédjén keresztül állna szóba velem legközelebb.

Az este oldott hangulatú borozgatással zárul. Egyre fesztelenebbül valljuk be egymásnak, hogy örülünk a házasságunknak és a családunknak. Reméljük, együtt vénülünk meg. Egy rövid verset is rögtönzök a bensőmben szétáradó  ̶a̶l̶k̶o̶h̶o̶l̶t̶ó̶l̶  boldogság miatt, a feleségem rendesen meghatódik.

6. nap

Reggelre sajnos elfelejtem a költeményt és mindkettőnknek erősen hasogat a feje.

Délben pénzt hagyok a koszos farmerem zsebében. Nem aprót, ropogós ezrest. Hogy fog örülni a drága, hogy végre nem csavarok potyognak ki a ruháimból. És hát, ki mit lel… Egy kis kedveskedés.

Nem részletezem, mit kaptam érte, elég annyi, hogy a női önbecsülésről is sokat tanultam aznap.

7. nap

Nincs több pszichofilózás. De egy hét az sajnos 7 nap, a programsorozatunk még nem ért véget. Levezetésként filmeket nézünk. Első javaslat: Nem félünk a farkastól, itt rögtön érvényesítem is a vétójogomat. Jelenetek egy házasságból  — színházat nézni tévében mazochizmus lenne, elnapolva. Végül kiegyezünk a Gilmore girls (Szívek szállodája) új évadában, 4-szer másfél óra, te jó ég! Kikönyörgöm, hogy csak a házasságról szóló részeknél kelljen becsatlakoznom. Jó öreg sportcsatorna, ide veled!

Este aztán muszáj végighallgatnom, mi volt a teljes szériában, hogy értsem az összefüggéseket. Meg a poénokat, amik ugye újból és újból elmondva csattannak csak igazán. És igen, Lorelainak és Luke-nak feltétlenül össze kell házasodnia. Szerintem is.